Vuktil

Vuktil (Вуктыл)
Vuktil címere
Vuktil címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKomiföld
Rangváros
Városi jogokat kapott1984
Irányítószám169570
Körzethívószám82146
Népesség
Teljes népesség
  • 100 fő (1959)[1]
  • 7814 fő (1970)
  • 16 767 fő (1979)
  • 19 330 fő (1989)
  • 18 800 fő (1996)[1]
  • 18 900 fő (1998)[1]
  • 18 600 fő (2000)[1]
  • 18 500 fő (2001)[1]
  • 14 472 fő (2002)
  • 14 000 fő (2005)[1]
  • 13 700 fő (2006)[1]
  • 13 400 fő (2007)[1]
  • 13 300 fő (2008)
  • 12 356 fő (2010)
  • 12 400 fő (2011)[1]
  • 11 917 fő (2012)
  • 11 599 fő (2013)[2]
  • 11 198 fő (2014)
  • 10 729 fő (2015)
  • 10 430 fő (2016)
  • 10 205 fő (2017)[3]
  • 10 017 fő (2018)[4]
  • 9780 fő (2019)
  • 9716 fő (2020)
  • 9322 fő (2021)
  • 9001 fő (2024)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Vuktil (Oroszország)
Vuktil
Vuktil
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 63° 52′, k. h. 57° 19′63.866666666667, 57.31666666666763.866667°N 57.316667°EKoordináták: é. sz. 63° 52′, k. h. 57° 19′63.866666666667, 57.31666666666763.866667°N 57.316667°E
Vuktil (Komiföld)
Vuktil
Vuktil
Pozíció Komiföld térképén
Vuktil weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vuktil témájú médiaállományokat.

Vuktil (oroszul: Вуктыл) város Oroszországban, Komiföldön, az azonos nevű önkormányzati járás székhelye.

Lakossága: 12 356 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[5]

Fekvése, éghajlata

Az Urál előhegyeiben, Sziktivkartól 575 km-re északkeletre, a Pecsora jobb partján fekszik, a Vuktil folyó torkolata közelében.

Az 1979–2004 között mért adatok szerint a levegő évi középhőmérséklete: -1,3 °C. A januári középhőmérséklet -17,9 °C, a júliusi 16,2 °C. Az 1979 és 2006 közötti időszakban mért legalacsonyabb hőmérséklet –50,1 °C (1986. december), a legmagasabb 34,2 °C (1990. július).[6]

Története, gazdasága

Az azonos nevű földgázlelőhely központja, a földgáz kitermelésére alapozva jött létre. A területen 1962-ben kezdték mélyíteni az első fúrást, és 1964 őszén tört fel először földgáz.

A várost hivatalosan 1966 decemberében jegyezték be, még településként, és a közeli Vuktil folyóról nevezték. A folyónév egy ősi finnugor охт, ухт (kb. jelentése 'folyó, mellékág') alakból keletkezett. Vuktil 1975-ben járási székhely lett, 1984 óta város.

A kitermelt földgázzal onnan indul ki délnyugat felé a Szijanyije szevera ('északi fény') elnevezésű, Vuktil–Uhta–Torzsok távolsági földgázvezeték. Építését 1967-ben kezdték meg Uhta felé és nagyrészt néptelen, nyaranta kiterjedt mocsarakkal borított területen végezték.

A két várost közút köti össze (nem aszfaltozott), de a Pecsorán át nincs híd (2014-ben), csak komp átkelőhely. Távolsága Uhtától közúton (Nyizsnyij Ogyeszen át) 210 km, légvonalban 181 km.[7]

Népesség

  • 1959-ben 100 lakosa volt.
  • 1979-ben 16 767 lakosa volt.
  • 1989-ben 19 330 lakosa volt.
  • 2002-ben 14 472 lakosa volt.
  • 2010-ben 12 356 lakosa volt, melynek 76,2%-a orosz, 8,8%-a ukrán, 6%-a komi, 1,9%-a tatár, 1,4%-a csuvas és 1,4%-a fehérorosz.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g h i Народная энциклопедия «Мой город». Вуктыл
  2. ↑ Численность населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2013 года. Таблица 33. Численность населения городских округов, муниципальных районов, городских и сельских поселений, городских населённых пунктов, сельских населённых пунктов (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2013
  3. ↑ Численность населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2017 года (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2017
  4. ↑ Численность населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2018
  5. ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 4.)
  6. ↑ Vuktil éghajlata (orosz nyelven). Komiföld meteorológiai intézete. [2015. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
  7. ↑ Rassztojanyije Vuktil-Uhta (orosz nyelven). Avtodispetcher.ru. (Hozzáférés: 2014. november 24.)

Források

  • Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
  • Priroda i isztorija Komi (orosz nyelven). Leonyid Tomov. (Hozzáférés: 2014. december 16.)
  • szerk.: A. I. Turkin: Toponyimicseszkij szlovar Komi ASZSZR (orosz nyelven). Sziktivkar: Komi Könyvkiadó (1986) 
  • Vuktil (orosz nyelven). Mojgorod.ru. (Hozzáférés: 2014. december 17.)